ryetg.com
Megcsaltam a férjemet huszonkét év házasság után. Nem azért, mert beleszerettem volna másba. Nem is azért, mert ő rossz ember lenne, vagy valaha megbántott volna. Hanem azért, mert negyvennégy évesen egy ízig-vérig élő nő voltam, akinek a teste érintésre és gyengédségre vágyott, a hálószobánk viszont már négy éve teljesen kihűlt. Mérhetetlenül szégyellem magam amiatt, amit akkor abban a sárvári szállodai szobában tettem egy kollégámmal egy céges tréning után. De az volt a legkétségbeesettebb, legsötétebb kísérletem arra, hogy megtudjam: létezem-e még egyáltalán mint nő. Ma viszont a nappaliból írom ezeket a sorokat, éjjel fél háromkor, a köntösömbe burkolózva. A hálószobából a férjem mély, egyenletes légzése hallatszik, aki egy közel egyórás, mindent elsöprő, vad együttlét után aludt el — egy olyan éjszaka után, amitől még most is remeg a térdem, az ágynemű pedig gyűrötten hever a padlón. Soha az életben nem fogom bevallani neki az árulásomat. De ma megmentettem a házasságunkat, és visszaadtam a férfierőt, amiről ő maga már régen lemondott. Molnár Szilviának hívnak, 44 éves vagyok, a férjem, Tamás pedig 52. Győrben élünk. Amikor összeházasodtunk, tombolt köztünk a szenvedély. Teltek az évek, két gyereket neveltünk fel, szép otthont teremtettünk. De amikor Tomi betöltötte a negyvennyolcat, valami lassan elkezdett megtörni benne. A raktárbázis vezetőjeként végzett nehéz munkája miatt — az állandó idegeskedés, a téli fagyos raktárcsarnokok és a végtelen ücsörgés az íróasztal mögött — krónikus prosztatagyulladást kapott. Kezdetben a gyötrelmes éjszakák jöttek. Kétóránként ébredt fel, lassan, óvatosan mászott ki az ágyból, hogy ne nyikorogjon a parketta, és kiment a mosdóba. A résnyire nyitott ajtón át hallottam, ahogy nehezen sóhajt, a falnak támaszkodik, és hosszú percekig erőlködik, csak hogy kisajtoljon magából néhány égető cseppet. Aztán a hidegség beköltözött az ágyunkba is. Először csak akkor lankadt el a szerszáma, amikor pózt váltottunk. Láttam a rémület
