ryetg.com
„Öltözz fel, Pisti. Hívtam egy taxit. Ne raboljuk egymás idejét.” Ezek a szavak úgy vágtak belém, mint a kés éjjel két órakor, miközben alsónadrágban ültem a hálószobája szélén, a parkettát bámulva. Ő magára kanyarította a selyemköntösét, keresztbe font karral állt az ajtóban, és azzal a fojtogató unalommal és rideg sajnálattal nézett rám, amit egy férfi élete végéig megjegyez. Úgy mentem le a háza elé, mint egy vert kutya. Az éjszakai levegő égette az arcomat a szégyentől, a torkomban gombóc feszült. Ötvenegy évesen átéltem életem legnagyobb, legmegsemmisítőbb megaláztatását. Tegnap este — hat héttel az a gyalázatos éjszaka után — újra felhívott: „Pisti, szabad vagy ma este? Hiányzol.” Csak elmosolyodtam, megnéztem az órámat, és nyugodt hangon feleltem: „Foglalt vagyok.” Mert az ágyam már nem üres, az önbizalmam és a férfierőm pedig olyan elemi lendülettel tért vissza, hogy az a szégyenteljes este ma már csak egy rossz álomnak tűnik. De hadd meséljem el, hogyan kezdődött az egész. Takács Istvánnak hívnak, 51 éves vagyok, győri lakos. Műszaki ellenőrként dolgozom a magasépítésben. Két évvel ezelőtt elváltam, és nagyon sok időbe telt, mire összeszedtem magam. Hozzászoktam a régi kerékvágáshoz, ráadásul a testem is kezdett fokozatosan cserben hagyni. Az építkezések közötti állandó autózás, a napi több száz kilométer ülés és a folyamatos feszültség miatt súlyos kismedencei pangás és krónikus prosztatagyulladás alakult ki nálam. Az éjszakák pokollá váltak. Négyszer-ötször ébredtem fel — percekig görnyedtem a mosdóban, összeszorított foggal tűrve a hasogató, égető nyomást odalent, csak hogy kisajtoljak magamból néhány nyomorult cseppet. Nappal állandó tompa feszülést éreztem a lágyékomnál, a reggeli mеrеvеdésem pedig már több mint egy éve teljesen eltűnt. Aztán megismertem Nórát. Negyvenkét éves építészmérnök az egyik kiemelt projektünkön. Intelligens, ápolt, gyönyörű szemű nő, tele élettel. Hónapokba telt, mire összeszedtem a bátorságomat, és elhívtam vacsorá
