Кадр выше наш. Полное медиа с Facebook запрошено — подставим его сюда, как только приедет.
Instala aquí 👉
🛑 A nevem Andreea. 29 éves vagyok. Újpesten élek. Minimálbérért dolgozom. De tegnap lakást ajándékoztam a szüleimnek. Mindezt egyetlen véletlen dolog miatt, amire a legnehezebb pillanatomban bukkantam. ——— Pénztárosként dolgozom a Sparban. Az üzlet 7-től 21-ig van nyitva. Általában a délutáni műszakot csinálom, 14-től 21-ig. Néha 22-ig maradok, ha leltár van. Kb. 1850 forintot kapok óránként. Adók és járulékok után körülbelül 255 ezer forint marad a kezemben havonta. Jól hangzik? Nem az. Ezek a kiadások: Szobabérlet: 142 000 Ft (rezsi benne van, internet külön) Internet + telefon: 9200 Ft BKK bérlet: 9500 Ft Kaja: 58 000 Ft (húst nagyon ritkán veszek) Előfizetések: 2900 Ft (egy közös streaming a barátnőmmel) Ruha: 4200 Ft (szinte minden turkálóból) Gyógyszer: 2800 Ft Váratlan kiadások: 6000 Ft Általában 20–21 ezer forint marad. És ez a pénz nem „szabad”. Mindig elmegy arra, amiről elfelejtesz előre gondolni, és arra, ami a következő hónapban biztosan megtörténik. ——— Már negyedik éve vagyok egyedül. Szakítottam a barátommal, Martonnal. Nem volt rossz ember. Egyszerűen fokozatosan megszűnt észrevenni. Olyan lettem, mintha eltűntem volna a számára. Én mentem el. Azóta – főleg egyedül. Bár nem teljesen. Minden vasárnap felhívom a szüleimet. Apám mindig megkérdezi: „Hogy vagy, kislányom?” Mondom, hogy minden rendben. Érzi, amikor hazudok, de nem erőlteti. Apám 67, anyám 65. Mindketten nyugdíjasok. Egy kis albérletben élnek Tatabányán. Régen volt saját lakásuk. De amikor iskolás voltam, komoly egészségügyi problémáim kezdődtek. A kezelés drága volt. A szüleim elzálogosították a lakást, hogy mindent ki tudjanak fizetni. Később nem tudták visszaváltani. Azóta csak albérlet. Apám majdnem negyven évig dolgozott a gyárban, anyám ápolónőként a kórházban. Soha nem panaszkodtak, és soha semmit nem kértek. Minden alkalommal azt mondják: „Ha valamire szükséged van – szólj.” Én hallgatok. ——— Általában fél tíz felé érek haza. Ha nehéz műszak volt – még később. A lakás régi, az ajtó
