🛑 A nevem Laura. 32 éves vagyok. Budapesten élek, Kőbányán. Minimálbérért dolgozom. De tegnap vettem apámnak egy BMW-t a kereskedésben. Mindezt egyetlen dolog miatt, amire véletlenül rábukkantam. ——— Pénztárosként dolgozom a Lidl-ben. Az üzlet 7-től 21-ig van nyitva. A délutáni műszakot csinálom. 14-től 21-ig. Néha 22-ig, ha leltár van. Kb. 1.800 Ft óránként. Adók és járulékok után — kb. 250.000 Ft havonta. Jól hangzik? Nem az. Ezek a kiadások. Szobabérlet: 130.000 Ft (rezsi benne, internet nincs) Internet + telefon: 8.000 Ft BKK bérlet: 9.500 Ft (havi, az éjszakaiak alig járnak) Kaja: 65.000 Ft (húst szinte nem eszem, mert túl drága) Előfizetések: 2.500 Ft (Amazon Prime Video — az egyetlen, amim van, és azt is megosztom egy barátnőmmel) Ruha és cipő: 4.000 Ft (turkáló, minden onnan) Gyógyszer: 3.000 Ft (fejfájás- és allergiatabletták) Váratlan: 5.000 Ft Marad: 23.000 Ft. Úgy tűnik, a 23.000 Ft pénz. Nem az. Mert a 23.000 Ft az, ami fedezi mindazt, amiről megfeledkeztem. És mindazt, ami holnap fog történni. És holnap mindig eljön. ——— Három éve vagyok egyedül. Amióta elhagytam a férjemet, Nicket. Normális volt. Nem vert meg. Nem kiabált. Egyszerűen megszűnt észrevenni. Olyan lettem, mint egy hűtő — ott van, de nem látod. Én magam mentem el. Azóta — egyedül vagyok. Hát. Nem teljesen. Minden vasárnap hívom apámat. Megkérdezi, hogy vagyok. Mondom "jól, apa." Azt mondja "biztos?" Mondom "igen, apa, tényleg." Mindig tudja, mikor hazudok. Csak nem erőlteti. 68 éves. Nyugdíjas. A nyugdíjából él egy kis lakásban Tatabányán. 42 évig vezette a 9-es buszt a BKV-nál. Ugyanaz az útvonal. Ugyanazok a műszakok. Soha egy új autó. Soha egy külföldi nyaralás. Minden vasárnap: "Laura, ha kell pénz, szólj." Soha nem szólok. ——— Este 21:30-kor érek haza, ha minden rendben megy. Ha nehéz műszak volt — 22:30-kor. A lakás régi. Az ajtók nyikorognak. A szobatársaim srácok, akiket nem érdekel semmi. Éjjel 2-kor nyomatják a zenét. Nem panaszkodom — félek, hogy utálni fognak
