Ízületek, megelőzés és kezelés
Megváltoztattam a végrendeletemet. Mindenem — a kis házam Kecskeméten, a telkem az Alföldön, a 35 év alatt összegyűjtött megtakarításom — már nem a gyerekeimé lesz. Egy idősotthon orvosára hagyom, akit mindössze 4 hónapja ismerek. Azt hiszik, megőrültem? Olvassanak tovább. Kovács Mária vagyok, 71 éves. Ez annak a története, hogyan árultak el a saját gyerekeim, és hogyan mentette meg az életemet egy idegen. 35 évig dolgoztam egy textilgyárban Győrben. Hajnali 5-kor keltem, és este 7-re értem haza. Varrtam, csomagoltam, tűrtem a műhely elviselhetetlen melegét. A kezem, a hátam, a térdem — mindenem fájt, de soha nem panaszkodtam. Volt munkám, volt fizetésem, és felneveltem két gyereket. A férjem, Antal, 9 éve halt meg. A szíve vitte el. A cukorbetegség lassan emésztette fel. A fiam, György, Münchenben él, Németországban, építkezésen dolgozik. A lányom, Ilona, Londonban van, egy boltban dolgozik. Karácsonykor jöttek, néha húsvétkor. A többi időben — csak Viber. Mindig azt mondtam nekik, hogy jól vagyok. Hazudtam. Évekig hazudtam. A térdeim 60 éves koromban kezdtek fájni. Először csak recsegtek a lépcsőn. Aztán estére bedagadtak. Később reggelente már nem tudtam kinyújtani őket — az ágy szélén ültem, és vártam, hogy “beinduljanak”. Tíz perc, húsz perc, fél óra. Elmentem a háziorvoshoz. Öt percet szánt rám. Azt mondta, ízületi gyulladás. Felírt tablettákat. Hat hónapig szedtem őket, semmi. A fájdalom csak erősebb lett. Szakorvosra három hónapot vártam. Amikor végre megvizsgált, csak megvonta a vállát, és újabb tablettákat írt fel. Ez egy ördögi kör: fájdalom, tabletták, a fájdalom még erősebben visszatér, erősebb tabletták, a gyomor tönkremegy. És senki nem mondta el az igazat — hogy van mód az ízület belülről történő regenerálására, nem csak a fájdalom elnyomására. 65 éves koromra már bottal jártam. A lépcsőn két kézzel kapaszkodtam a korlátba. A fürdőszobába kapaszkodókat szereltettem. Egyedül éltem, nem volt, aki segítsen. 68 évesen elestem a konyhában. Nem t
