Játssz itt 👉
Magyarországra költöztem, mert azt hittem, ott valóra válhat az álmom. Ehelyett azonban csak adósságokat, magányt és mindössze 16 000 Ft-ot találtam a bankszámlámon. A nevem Aminata Barry. 34 éves vagyok. Másfél évvel ezelőtt elhagytam a hazámat, és Budapestre költöztem. Amikor a repülőgép leszállt a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren, az ablakon kifelé néztem, és alig hittem el, hogy ez valóban velem történik. Sütött a nap, minden új és ismeretlen volt körülöttem, a repülőtér pedig tele volt emberekkel és élettel… Akkor úgy éreztem, végre új életet kezdhetek. Otthon mindenki azt mondta nekem: „Milyen szerencsés vagy! Magyarország maga az álom.” Én pedig ezt el is hittem. Szinte mindenemet eladtam. Pénzt kértem kölcsön a rokonaimtól. Megígértem nekik, hogy egy éven belül jó munkám lesz, saját lakásom és biztos megélhetésem. Az első hetekben folyamatosan képeket posztoltam Budapestről: az Országházról, a Halászbástyáról, a Lánchídról és a Duna fölötti gyönyörű naplementékről. Mindenki azt hitte, csodálatos életem van. Senki sem látta, mi történt valójában. A valóságban Budapest XXIII. kerületében laktam egy apró szobában. Olyan kicsi volt, hogy a ruhaszárító szinte hozzáért az ágyhoz. Nyáron elviselhetetlen hőség volt, télen pedig a régi ablakokon állandóan besüvített a hideg. Eleinte folyton azt ismételgettem magamnak: „Ez csak átmeneti. Hamarosan minden rendbe jön.” De semmi sem változott. Majdnem két hónapon át kerestem munkát. Voltak napok, amikor több mint 20 000 lépést tettem meg, miközben egyik állásinterjúról a másikra utaztam metróval, villamossal és HÉV-vel. Késő este értem haza, teljesen kimerülten, égő lábakkal és újabb elutasítással. „Nincs elegendő tapasztalata.” „Majd visszahívjuk.” De soha senki nem hívott vissza. A pénzem túl gyorsan fogyott. A szobáért havonta majdnem 120 000 Ft-ot fizettem. A közlekedés körülbelül 9 500 Ft-ba került. A telefonszámla további 8 000 Ft volt. A maradék pénzt a Lidlben és az Aldiban költöttem élelmiszerre. Minden
