Кадр выше наш. Полное медиа с Facebook запрошено — подставим его сюда, как только приедет.
👇👇👇
Éva Kovács vagyok, 29 éves. Három éve költöztem egy kelet-magyarországi kisvárosból Budapestre. A kisfiam most négyéves. Ő nekem minden. Amikor terhes voltam, azt hittem, a fővárosban könnyebb lesz kettőnknek. Egyedül jöttem. A fiam apja még a születése előtt eltűnt az életünkből, én pedig már nem akartam otthon maradni. Egy kisvárosban mindenki tud mindenkiről mindent. Ki a gyerek apja, miért nincs velünk, hol dolgozol, kivel láttak tegnap. Még ha nem is mondanak semmit a szemedbe, a tekintetekből akkor is érzed. Munka sem nagyon volt. Szóval nem azért jöttem Budapestre, mert valami szép új életről álmodtam. Csak dolgozni akartam, felnevelni a fiamat, és végre nem magyarázkodni senkinek. Most egy kis szobát bérlünk Budapest szélén. Egész nap nem tudok dolgozni, mert a fiam még kicsi. Azt vállalom el, amit össze tudok egyeztetni vele. Lakásokat takarítok. Néha idősebb embereknek segítek bevásárolni, takarítani vagy elintézni ezt-azt. Dolgozom pár órát, aztán rohanok vissza a fiamért az oviba. A pénz szinte mindig éppen csak elég. Albérlet. Óvoda. Bérlet. Élelmiszer. Gyógyszerek. A ruha és a cipő külön történet. Néha úgy érzem, gyorsabban növi ki őket, mint ahogy én meg tudom venni az újakat. Ha valamin spórolni kellett, mindig magamon kezdtem. Új kabát kéne? Majd jövő hónapban. Fogorvos? Még kibírom. Így ment ez. Aztán a fiam megbetegedett. Hároméves volt. Magas láz, orvosok, vizsgálatok, gyógyszerek. Hirtelen jött egy csomó olyan kiadás, amire egyáltalán nem számítottam. Kölcsön kellett kérnem egy nőtől, akit itt, a környéken ismertem meg. Azt mondtam, egy hónap múlva visszaadom. Tényleg azt hittem, hogy sikerülni fog. Eltelt egy hónap. Nem sikerült. Eleinte csak írt: „Éva, mikor tudod visszaadni?” Aztán elkezdett hívogatni. Megértettem. Az ő pénze volt. De egyik este azt mondta: — Éva, én már nem tudok tovább várni. Miután letettük, ott ültem az ágyon a fiam mellett, és csak arra tudtam gondolni: ha most még történik valami, elromlik a telefonom, megint gyógyszer
