További információ itt 👉
63 évesen összefutottam a volt férjemmel az Árkádban. Vele volt. Azzal a nővel, akiért elhagyott. 42 éves. Éppen a parfümöket nézegettem a Douglasban, amikor meghallottam a hangját a hátam mögött. Kati? Megfagyott bennem a vér. Három éve nem láttam Lászlót. Azóta, hogy 28 év házasság után elvált tőlem, és odaköltözött az úgynevezett munkatársnőjéhez. Megfordultam. És olyat láttam, amit soha életemben nem felejtek el. Elkerekedett a szeme. Végigmért tetőtől talpig, nem bántóan, inkább úgy, mintha valami olyat látna, ami sehogy sem stimmel azzal, amire emlékszik. Te... kezdte. Más vagyok? kérdeztem. Hihetetlen. Hihetetlenül nézel ki. Őszinte leszek hozzád. Három éve, amikor László elment, összeomlottam. Nem néztem többé tükörbe. Nem fényképezkedtem. Állandóan kendőt hordtam, hogy eltakarjam a nyakamat. A bőröm szürke volt, fakó, beesett, mintha a házasságommal együtt az élet is kiszállt volna az arcomból. A lányom folyton azt hajtogatta, hogy anya, törődj már magaddal. De minek? 60 éves voltam. Elvált. Láthatatlan. Kipróbáltam a patikai krémeket. A 70 ezer forintos klinikai szérumokat, amelyek semmit sem értek. A retinolokat, amelyektől csak kivörösödött és égett az arcom. Semmi sem működött. Beletörődtem, hogy ez jár a hatvannal. Hogy ezt meg kell szokni. Aztán úgy 14 hónapja elmentem a barátnőmhöz, Zsuzsához a születésnapjára. Zsuzsával azóta ismerjük egymást, hogy a gyerekeink együtt jártak iskolába. Egyidősek vagyunk. Ugyanazok a bőrproblémák. Ugyanazok a panaszok mindenre, ami megereszkedik és ráncosodik. De amikor aznap este ajtót nyitott, majdnem nem ismertem meg. Ragyogott a bőre. Feszes volt. Sima. Mintha időgépben ült volna. Na várj csak, megragadtam a karját. Ki a sebészed? Mit csináltattál? Elnevette magát. Se sebész, se tű. Semmi ilyesmi. Nem hittem neki. Kivitt a fürdőszobába, és megmutatott egy kicsi, elegáns tégelyt. Ez egy koreai peptidtechnológiás krém, mondta. Olyan, mint a botox, csak kenni kell. Az unokahúgom Szöulban él, ő
