Ön is azt hiszi, hogy az időskori demencia csak későn kezdődik? Gondolja át újra
Ha holnap elveszíteném a bátyámat, azt szeretném, hogy ezt a történetet mindenki hallja, akit valamilyen módon érint az időskori demencia – akár saját magát, akár valamelyik szerettét. Nem egyszerűen a rossz memóriáról beszélek. Azokról a korai változásokról beszélek, amelyek jóval a komolyabb problémák előtt megjelenhetnek, és amelyeket sokan éveken át egyszerűen az öregedés természetes velejárójának gondolnak. A bátyám 80 éves. És még néhány évvel ezelőtt meg voltam győződve róla, hogy pontosan ez történik vele – egyszerűen csak öregszik. Mindig nagyon közel álltunk egymáshoz. De mivel mindkettőnknek megvolt a saját élete, nem találkoztunk minden nap. És talán éppen ezért eleinte nem vettem észre semmi szokatlant. Amikor találkoztunk, néha elfelejtette valakinek a nevét. Időnként elkezdett mesélni egy történetet, majd hirtelen megállt, mert nem jutott eszébe egy egyszerű szó. Többször előfordult, hogy bement egy szobába, majd visszajött, és megkérdezte: „Miért is mentem be oda egyáltalán?” Nevettünk rajta. Azt mondtam neki: „Mit vársz? Az életkor.” Ő is nevetett. „Öregszünk, húgocskám.” És ezzel le is zártuk a dolgot. Nem gondoltam, hogy ezek az apróságok mögött bármi más is állhat. Egészen addig, amíg egy nap észre nem vettem, hogy ismételni kezd dolgokat. Telefonon beszélgettünk, és elmesélt nekem egy történetet, amit néhány nappal korábban már elmondott. Nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Egy idő után újra elmesélte. Szinte szó szerint ugyanúgy. Megkérdeztem: „Ezt már mesélted nekem, nem?” Egy pillanatig csendben maradt, majd azt mondta: „Tényleg? Nem emlékszem.” Akkor éreztem először egy kis nyugtalanságot. De még mindig úgy gondoltam, hogy talán csak túlaggódom a dolgot. Aztán más dolgokat is elkezdtem észrevenni. Egyetlen beszélgetés alatt többször is megkérdezhetett ugyanarról. Elfelejtette, miről beszéltünk néhány perccel korábban. Néha nem jutott eszébe egy olyan ember neve, akit hosszú évek óta ismert. Egyszer pedig
