Ha állandóan puffadsz, ez lehet az igazi ok
Reggel 7:15 volt, amikor megtaláltam a 72 éves férjemet a fürdőszoba padlóján összeesve, a hasát szorítva, könnyekkel az arcán — legyőzve a székrekedéstől, ami elvette a függetlenségét. Dr. Németh Katalin vagyok, 68 éves gasztroenterológiai kutató Budapestről, a Semmelweis Egyetem emésztési élettani PhD-jével. 15 évig néztem, ahogy a férjem, István, lassan elveszíti a nyugdíjas éveit a krónikus székrekedés miatt. De azon a márciusi reggelen rájöttem, hogy kifutunk az időből. István a hatvanas évei közepétől küzdött súlyos székrekedéssel. „Ez az öregedéssel jár" — szokta mondani. „Mindenki megküzd ezzel az én koromban." Mindent kipróbáltunk, amit az idős pácienseknek ajánlanak. Duphalac, amitől függővé vált és még puffadtabb lett. Rostpótlókat, amik mindent rosszabbá tettek és fájdalmas gázokat okoztak. Receptre felírt Constella-t, ami havi 12 000 forintba került a nyugdíjunkból és szörnyű görcsöket okozott. Három kolonoszkópiát, amik „strukturálisan semmi problémát" nem találtak. Eliminációs diétákat, amik olyanná változtatták, akit nem ismertem meg — ingerlékeny, kimerült, házhoz kötött. De az a csütörtök reggel más volt. Korán keltem kávét főzni, amikor nyögést hallottam a fürdőszobából. Istvánt a padlón találtam, sápadtan, izzadtan, képtelen volt egyedül felállni. „István, drágám, mi a baj?" — kérdeztem, rettegve, hogy szélütése volt. Nem tudott válaszolni. A szemeiben fájdalom és megalázottság volt, ahogy a hasát szorította. 72 évesen a fürdőszoba padlóján fekve, képtelenül felállni — ez az a pillanat, amikor az idős emberek örökre elveszítik a függetlenségüket. Mire beértünk a sürgősségire a Szent János Kórházba, kínokban volt. A sürgősségi orvos szavai azóta is kísértenek: „Súlyos bélelzáródás. A bélmotilitása kritikusan romolott. Ebben a korban, ha ez folytatódik, bélobstrukciót, esetleg perforációt kockáztatunk. Az idős emberek nem épülnek jól fel a sürgősségi bélműtétből." István túlélte azt a reggelt. Az utána következő hetek pokol voltak — napi
