Кадр выше наш. Полное медиа с Facebook запрошено — подставим его сюда, как только приедет.
{{product.name}}
Húsz éve árulok kerekesszékeket. Tavaly először négyet hoztak vissza hozzám. Szinte újak voltak. A blokkokkal együtt. Nem tettem vissza őket a készletbe. Még mindig a raktáramban állnak egymás mellett, műanyaggal letakarva. Nem tudom rávenni magam, hogy újra eladjam őket. Valahányszor kinyitom azt az ajtót, rájuk nézek, és pontosan ugyanarra gondolok. Szabó István vagyok. 52 éves. Budapesten van egy gyógyászati segédeszközöket és otthoni ápolási eszközöket árusító üzletem. Kerekesszékek. Járókeretek. Mankók. Ortopéd matracok. Fürdetőszékek és betegemelők. Húsz éve dolgozom ebben az ágazatban. Szinte minden beszállítómat a keresztnevén ismerem. És van valami a vásárlóimmal kapcsolatban, amit ebben a szakmában senki nem mond ki hangosan. A kerekesszék olyan termék, amit általában csak egyszer adunk el. Nem azért, mert elpusztíthatatlan. Hanem azért, mert aki megveszi, többnyire soha nem jön vissza azzal, hogy: „Már nincs rá szükségem.” Visszajön felfekvés elleni párnáért. Aztán felfekvés elleni matracért. Majd egy napon a lánya lép be az üzletbe, és megkérdezi: „Visszavesznek használt gyógyászati segédeszközt?” Húsz év alatt több mint kétezer kerekesszéket adtam el. És egyetlenegyet sem hoztak még vissza azért, mert többé nem volt rá szükség. Egészen tavalyig. Az első februárban került vissza. Kovács Ilona. 71 éves. Székesfehérvárról. Két évvel korábban, májusban adtuk el neki a kerekesszéket. Emlékeztem rá, mert a fia az egyik legdrágább, könnyű vázas modellt választotta. Majdnem egy órán át alkudozott. Februárban felhívott. „Vissza szeretnénk hozni a kerekesszéket.” Azonnal azt hittem, hogy az édesanyja meghalt. Ez az egyik leggyakoribb beszélgetés ebben a szakmában. Pontosan tudom, hogyan zajlik. Azt mondtam: „Őszinte részvétem.” Félbeszakított: „Nem, nem. Anya jár. Azt mondta, vigyem ki ezt a dolgot a házából. De csak nem dobok ki egy kerekesszéket, ami több mint 400 ezer forintba került.” Felírtam a nevét. Letettem a
