Кадр выше наш. Полное медиа с Facebook запрошено — подставим его сюда, как только приедет.
premiumpropel.shop
"""6 ÉV A DHL-NÉL. MINDIG UGYANAZOK AZ UTCÁK. ÉS AZTÁN EGY ÉJSZAKA MINDENT MEGVÁLTOZTATOTT 🔴 Thomas Müller vagyok. 34 éves. Berlinben élek, a Neukölln kerületben. Amikor idejöttem, szinte semmim sem volt. Nem volt családom. Szinte semmi pénzem. És alig beszéltem a nyelvet. Csak egy kis bőrönd... és egy állás a DHL-nél. Először azt hittem, csak átmeneti lesz. De az évek repültek. Ma már hat éve dolgozom futárként. Minden reggel fél 5-kor megszólal az ébresztőórám. Kint még sötét van. Néha esik az eső. Néha szörnyen hideg van. De az ember így is felébred. Egy gyors kávé. Egy rövid zuhany. Aztán egyenesen a raktárba. Hajnali 5:30-ra már minden teljes kapacitással működik.” sebesség. Szkennerek sípolnak. Raklapok érkeznek. Csomagok özöne. Bepakolod a furgont, és már reggel fáradtnak érzed magad. Reggel 7-kor a város vár rád. Dugások. Kürtök. Nincs parkolóhely. Egész nap rohangáltál. Lépcsők. Hibás kaputelefonok. Ideges vásárlók. ""Hol van a csomagom?"" ""Mikor jössz végre?"" ""Vissza tudnál jönni később?"" De senki sem érti, hogy minden perc be van tervezve. Hiba = büntetés. Késés = büntetés. Elveszett csomag = probléma. És a fizetés majdnem ugyanaz marad. Néhány évvel ezelőtt elég volt. Ma? Alig. A bérleti díj emelkedik. Az élelmiszer drágább. Gorzin drágább. És a hónap végén szinte semmi sem marad. Egy hónap teljesen tönkretette nekem. 400 euró bírság. 600 euró javítás. Késői fizetés. Ezután már csak körülbelül 140 euróm maradt. Egész éjjel fent voltam a szobámban a bankszámlámat néztem. Először gondoltam arra: ""Nem folytathatom így."" Azon az éjszakán nem tudtam aludni. Csak a Facebookot böngésztem. Aztán megláttam egy bejegyzést. Egy másik futár. Ugyanaz az élet. Ugyanaz a kimerültség. És ezt írta: ""Kipróbáltam egy alkalmazást."" ""Megváltoztatta a helyzetemet."" Normális esetben tovább görgettem volna. De ezúttal abbahagytam. Majdnem 20 percig olvastam a hozzászólásokat. Aztán letöltöttem a Lucky S
