Кадр выше наш. Полное медиа с Facebook запрошено — подставим его сюда, как только приедет.
A link itt van.
Kedden rúgtak ki. Pontosan 14:20-kor. A mai napig emlékszem minden egyes percre. 12 évet adtam az életemből egy nagy logisztikai vállalatnak Budapesten. Tizenkét év. Stabil munkahely, tisztességes fizetés, és mindig én kaptam a legnehezebb feladatokat. Ha valami sürgős volt, engem hívtak. Ha túlórázni kellett, én maradtam bent utoljára. Azt hittem, ennyi év után biztonságban vagyok. Azt hittem, számít a lojalitásom. De azon a kedden a főnököm behívott az irodájába, kerülte a szemkontaktust, majd csak ennyit mondott: – Erika, tudom, hogy ez nehéz lesz… A tulajdonos lánya most végzett az egyetemen, és szeretné, ha ő kapná meg a helyedet. Neked sajnos új lehetőség után kell nézned. Csak ültem ott néhány másodpercig, és nem tudtam mit mondani. 12 év munkája, rengeteg túlóra és áldozat egyetlen beszélgetéssel véget ért. Kimentem a folyosóra, és megláttam a lányt. 23 éves volt, friss diplomával a kezében, valódi tapasztalat nélkül. Én pedig ott álltam 54 évesen, több mint egy évtizednyi tapasztalattal mögöttem. De ilyen az élet. Sokszor nem az számít, mennyit dolgoztál, hanem az, hogy kit ismersz. A kapcsolatok néha többet érnek, mint az évek kemény munkája. Kiléptem az utcára a Keleti pályaudvar közelében. Leültem egy padra, és csak néztem magam elé. 54 éves vagyok. A férjemet Tamásnak hívják, egy állami intézménynél dolgozik. Egy becsületes, jó ember, de a fizetéséből nem lehet csodákat tenni. Két gyermekünk van, akik már felnőttek, de még mindig próbálunk segíteni nekik, amikor csak tudunk. Ott volt a budapesti lakáshitelünk is. Havi több mint 300 000 Ft a törlesztő. Mellette a rezsi, az élelmiszer, a gyógyszerek és minden más kiadás, ami hónapról hónapra egyre magasabb lett. Hazafelé a vonaton csak céltalanul görgettem a Facebookot. Nem akartam gondolkodni azon, mi lesz velem. Aztán egyszer csak megláttam egy ismerősnek jelölést: Szabó Zsuzsanna. Zsuzsa… Istenem. Ugyanabba az iskolába jártunk Győrben. Egy csendes lány volt, aki mindig az utolsó padban ült.
