Кадр выше наш. Полное медиа с Facebook запрошено — подставим его сюда, как только приедет.
Gondoskodjon ízületeiről: Hogyan előzhetjük meg és kezelhetjük az ízületi problémákat
További részletek ➡️ Húsz éve árulok tolószékeket és ez idő alatt egyetlen egyet sem hoztak vissza azért mert az ember felállt. Egyetlen egyet sem. Húsz év alatt. Tavaly visszahoztak négyet. Négy tolószék áll a raktáramban, sorban, fóliával letakarva, és nem tudom eladni őket. Nem azért mert hibásak — szinte újak, blokkostól. Hanem azért mert minden alkalommal amikor kinyitom azt az ajtót és rájuk nézek, gombóc van a torkomban, mert mind a négy mögött áll egy ember aki leült és le kellett volna hogy üljön az élete végéig, ehelyett felállt és visszahozta nekem a széket és azt mondta „vidd el, nem kell." Erdei Csabának hívnak, ötvenkét éves vagyok, Budapesten van egy boltom ahol rehabilitációs eszközöket árulok — tolószékek, járókeretek, mankók, ortopéd matracok, fürdőszobai emelők. Húsz éve. Minden beszállítót név szerint ismerek, minden konkurenst arcról. És egy dolgot tudok a vásárlóimról, amit hangosan senki nem mond ki. A tolószék olyan áru, amit egyszer adnak el. Nem azért mert örök életű, hanem azért mert az ember aki megvette — nem jön vissza. Vagyis visszajön, de nem ezért — jön felfekvés elleni párnáért, aztán speciális matracért, aztán jön a lánya és megkérdezi visszaveszünk-e használtat, és én tudom mit jelent és nem kérdezem. Kétezer-száznegyvennyolc tolószéket húsz év alatt. Számolom. Van egy füzetem, mindegyik benne van. Név, dátum, típus, ár. Kétezer-száznegyvennyolc ember aki leült. És egyetlen egy sem állt fel. Tavaly előttig. Februárban hívott egy férfi — Halász, Békéscsabáról. Annak az asszonynak a fia, Etelkának, hetvenegy éves, akinek két éve adtuk el a legdrágább modellt könnyített vázzal, emlékszem mert sokáig alkudott és tizenkét százalékot engedtem ami amúgy sok. Mondja: „Vissza akarjuk hozni a tolószéket." És én, ugye, automatán — „fogadja őszinte részvétemet" — mert ez a leggyakoribb beszélgetés a munkámban, hetente egyszer vezetem, és már a hangom is be van állítva erre a tónusra. Erre ő: „Nem-nem-nem. Anya jár. Azt mondta vidd ki
