Кадр выше наш. Полное медиа с Facebook запрошено — подставим его сюда, как только приедет.
goldpspin.life
Ma egy srác mellkasára tetováltam Zeusz arcát egy közel 20 millió forintos fogadás miatt. Igen. Jól olvastátok. A mellkasára. Nem egy kis mintát. Nem valami apró villámot a kulcscsont alá. Hanem egy hatalmas Zeuszt, szinte az egész mellkasára. Azoknak, akik nem ismernek: Leo vagyok, és több mint hét éve dolgozom tetoválóként Budapesten. Ez idő alatt szinte mindent tetováltam már. Barátnők nevét. Exek nevét. Háziállatok portréit. Születési dátumokat. Gyerekek által rajzolt képeket. Koponyákat. Angyalokat. Egyszer egy buli után még vonalkódot is tetováltam egy srác fenekére. Őszintén azt hittem, hogy már nem sok olyan dolog létezik, amivel meg lehet lepni. De ami ma történt, az teljesen más szint volt. Dél körül bejött a stúdióba egy Alex nevű srác. Olyan 35 éves lehetett. Szakállas. A karjain már volt néhány tetoválás. Farmer, fekete póló, dzseki. Teljesen átlagos fickó. Semmi nem utalt arra, hogy mit fog kérni tőlem. Leül. Megkérdezem: — Mit csinálunk? Előveszi a telefonját, keres rajta valamit, majd odanyújtja nekem. A képernyőn Zeusz képe volt. Szakáll. Hosszú haj. Villámok. Az egész csomag. Ránézek a képre. — Jól néz ki. Hova szeretnéd? Kar? Váll? Hát? Alex rám néz. Aztán a saját mellkasára mutat. — Ide. — A mellkasodra? — Igen. — Mekkora legyen? Lehúzza kicsit a pólója nyakát, majd mindkét kezével mutatja a méretet. Gyakorlatilag az egész mellkas. Ránézek. — Alex, ezt most komolyan mondod? — Sajnos igen. Na. Amikor valaki azt mondja egy tetoválásra, hogy „sajnos”, ott általában van egy történet. Megkérdezem: — Elvesztettél valami fogadást? Alex néhány másodpercig csak néz rám. — Ennyire egyértelmű? — Eléggé. Elneveti magát. Aztán mondott egy mondatot, amitől konkrétan letettem a kezemből a telefont. — Az egész egy majdnem 20 millió forintos nyeremény miatt van. — Tessék? És elkezdte mesélni. Alexnek van egy régi barátja, Radu. Évek óta ismerik egymást, és állandóan mindenféle hülyeségre fogadnak. Foci
