Luka Marić — крутилось 1 дн, охват 686

Luka Marić с 2026-07-29 · картинка · 🇭🇺 венгерский
Кадр рекламы Luka Marić

Кадр выше наш. Полное медиа с Facebook запрошено — подставим его сюда, как только приедет.

крутилось дней 1
охват — число Facebook, только ЕС 686
стран показа — словами Facebook 20
куда ведёт · кнопка «Play game» crowndesserte.com https://crowndesserte.com/ оффер
показывается в странах 🇦🇹 AT 🇧🇪 BE 🇩🇪 DE 🇩🇰 DK 🇪🇸 ES 🇫🇮 FI 🇫🇷 FR 🇬🇧 GB 🇬🇷 GR 🇭🇷 HR 🇭🇺 HU 🇮🇪 IE 🇮🇹 IT 🇳🇱 NL 🇵🇱 PL 🇵🇹 PT 🇷🇴 RO 🇸🇪 SE 🇸🇮 SI 🇸🇰 SK

Royl Joker

Luka Maric vagyok. 37 éves. Budapestről, Újpestről származom. Tizenkét éve taxizom. Az autó az enyém, a műszakok az enyémek, a tartozások is. Az autó egy régi szürke Toyota. Havonta még mindig 100 000 forintot fizetek utána. A feleségem adminisztrátorként dolgozik egy szállodában. Két gyerekünk van: a fiú 11, a lány 8 éves. Az albérlet 460 000 forint. Plusz áram, víz, internet, biztosítás, iskola, benzin… A normális hónapokban valahogy kihúztuk. Az elmúlt másfél évben már alig. A vevők fogytak. A benzin drágult. Az autó pedig darabokban kezdett széthullani. Először a klíma, aztán a futómű, aztán a váltó. Minden javítás megette, amit sikerült félretennem. Hosszabb műszakokat kezdtem. Néha reggel hatkor indulok, és hajnalban érek haza. A feleségem már alig kérdezi, milyen napom volt. Csak leteszi az ételt az asztalra és hallgat. A gyerekek hozzászoktak, hogy az apa mindig „munkában” van. Néha éjszaka, amikor mindenki alszik, leülök a konyhában és megnyitom a banki appot. A számok szinte nem mozdulnak. Nem emlékszem, mikor vettem utoljára magamnak valamit. Még egy tisztességes cipőt sem. Egyszerűen kibírom a régivel, és hallgatok. Minden egy teljesen átlagos napon változott meg. Július 21-én reggel elvittem egy fuvarot a Liszt Ferenc reptérre. A cím egy jobb környékről jött. Odaértem, leszállt egy fiatal srác sapkában, hátizsákkal. Beült hátul, és halkan mondta: — A terminálhoz, legyen szíves. Belenéztem a visszapillantóba, és felismertem. Dominik Szoboszlai. Ugyanaz, akit előző nap láttam a tévében az egyik műsorban. Igyekeztem nem bámulni. Indultunk. Sokáig csendben mentünk. Ő a telefonját nézte, én az utat. Félúton hirtelen felemelte a fejét, és megkérdezte: — Rosszul megy most a munka? Fáradtnak látszik. Nem számítottam rá. Azt válaszoltam: — Valahogy kihúzzuk. De nem vette le rólam a tekintetét. — Nem. Nem húzzák ki. Látszik. Apámnak évekig ugyanez volt az arca. Nem tudom, miért, de elmondtam neki mindent. A tartozásokat, az albérletet, hogy 37 évesen 12

вся сеть «gssscsseces» в библиотеке рекламы ↗
все объявления: рекламодатель Luka Marić →