👉👉👉
53 embert küldtek el. Én voltam az egyik. 8 hónappal később 72 órám maradt a lakásig... Pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor minden összeomlott. Kovács Olivér vagyok, 41 éves. Budapesten élek, a XVI. kerületben, egy panelban a Sárga utcánál, a feleségemmel, Zsófiával és a 6 éves kislányunkkal, Lucával. Azon a reggelen a konyhában ültem, kezemben a telefonommal, amikor megjelent az értesítés az OTP Bank alkalmazásában: „VÉGSŐ FELSZÓLÍTÁS – Jelzáloghitel-hátralék. A végrehajtási eljárás 72 órán belül megindul. Az ingatlan árverezése az eljárás megkezdését követően azonnal kezdeményezhető.” 72 óra. Három nap, mielőtt elveszítjük a lakást. Három nap, mielőtt Zsófia és Luca az utcán találják magukat. Nyolc éve vettük ezt a lakást. 48 500 000 Ft hitelt vettünk fel. A havi törlesztő 245 000 Ft volt — ami épphogy belefért a budapesti megélhetésbe, a rezsi, az élelmiszer és a bölcsődei díjak mellett. Logisztikai koordinátorként dolgoztam egy raktárban Kőbányán, a buszpályaudvar közelében. Nettó 420 000 Ft-ot kerestem havonta. Zsófia részmunkaidőben dolgozott egy gyógyszertárban a Fogarasi úton. Kijöttünk a pénzből. Aztán minden megváltozott. 2025 januárjában a cégem bezárt. „Vállalati átszervezés” — mondták. 53 embert küldtek el aznap, köztük engem is. A végkielégítés elfogyott hat hónap alatt. Utána jött a munkanélküli segély, majd az is elapadt. Munkát kerestem. Profession, Indeed, LinkedIn, ismerősök. Semmi. A budapesti piacon negyvenegy évesen, egy bezárt raktárral a hátad mögött, csak egy vagy a tízezer önéletrajz közül. A számlák viszont nem vártak. A jelzáloghitel. A rezsiköltségek. Az MVM-es gázszámla, ami télen 78 000 Ft-ra ugrott. A bevásárlás a CBA-ban és a Lidl-ben. Luca iskolai étkezése. A táncórák, amiket abba kellett hagynunk, mert a havi 6 500 Ft-ra sem tellett. Elkezdtem halmozni a hátralékot. Két hónap. Három hónap. Négy hónap. Az OTP minden nap hívott. Aztán jöttek a tértivevényes levelek. Aztán a fizetési felszólítás. Aztán a közj
