gofesopterplay.website
Eszternek hívnak. 34 éves vagyok. Debrecenből, Magyarországról jöttem. Három éve élek Németországban. Nem Berlinben. Nem Münchenben. Egy faluban Bielefeld mellett. Gerda asszonynál élek. 86 éves. Ősz haja van, amit mindig kis kontyba köt. Már nem tud egyedül főzni. Már nem tud egyedül bevásárolni. Már nem tud egyedül felöltözni. Segítek neki. Nem vagyok hivatásos ápolónő. Nincs német diplomám. Egy magyarországi ügynökségen keresztül jöttem. „SeniorCare Hungary” a neve – egy iroda Budapesten, amely ápolónőket keres német családokhoz. Aláírtam a szerződést. 90 napra. Aztán vissza. Aztán megint 90 napra. Oda-vissza küldözgetnek, mint egy csomagot. A napirendem így néz ki: 6:30 – Kelés. Gerda asszony gyakran már 6-kor csörög. Fél, hogy elalszom. Hogy vizesen fog feküdni az ágyban. Hogy senki sem jön. 7:00 – Reggeli. Kenyér, margarin, főtt tojás. Nem szereti a lekvárt. Megkenem neki a kenyeret, kis darabokra vágom. Remeg a keze. 8:00 – Mosakodás. Ez a legszörnyűbb rész. Neki ciki. Nekem is ciki. De nem beszélünk róla. 9:00 – Bevásárlás. A legközelebbi szupermarket 4 kilométerre van. Nincs autóm. Busszal járok. Óránként jár egyszer. Ha lekéselem, 60 percet állok a megállóban. Esőben. Szélben. Bármilyen időben. 10:30 – Takarítás. Porszívózás. Fölmosás. Fürdőszoba takarítás. Mosás. Gerda asszonynak régi mosógépe van, ami úgy hangzik, mint egy traktor. 12:00 – Ebéd főzés. Legtöbbször krumpli, zöldség, hús. Lassan eszik. Nagyon lassan. Várok. Néha majdnem elalszom. 14:00 – Pihenőidő. Ő alszik. Leülök a konyhába. Iszom egy kávét. Nézem a telefonomat. Nincs internet a házban. Csak a telefon. 5 GB mobilnetem van havonta. Két hét alatt elfogy. 16:00 – Felébred. Iszunk egy teát. Mesél a férjéről. Meghalt 12 éve. Bólogatok. Hallgatom. Már ezerszer hallottam, hogy hívták (Ernst), mit dolgozott (mérnök), hogyan halt meg (szívroham). 18:00 – Vacsora. Megint kenyér. Megint margarin. Megint tojás. 20:00 – Lefekszik aludni. Leülök a szobámban. 8 négyzetméter. Ágy, szekrény, szék. Se tévé
